Neológiák

Avagy _ennyire_ nincs kedvem dolgozni

Ennél azért valószínűleg ritkábban fogok posztolni, de megyek ma Pestre, és annyira remegek - pontosabban: a beremegettség állapotának olyan magas fokán vagyok - ami mellett egyszerűen fizikailag lehetetlen a munkára koncentrálni (az imént még a kibaszott Mandinerre is KOMMENTELTEM, hahaha, tényleg nem bírok magammal). Mikor T. Patrik budapesti lakossal közeleg valamilyen találkánk, ilyenkorra már legalább féltucatnyi artikulálatlan üvöltést tartalmazó hangüzenetet váltunk egymással; na, körülbelül ilyen elmeállapotban vagyok most is.

Úgyhogy munka helyett* inkább azt demonstrálnám nektek némileg szerénytelen módon, hogy miért is vagyok én korunk szentkuthy miklósi leleményességgel bíró szónemzője, a morfológiai elménckedések pápája, a dél-alföldi James Joyce, ha úgy tetszik. Nos, az alábbi három, általam megalkotott neológia okán:

1. A 2015-16 környékén nyomasztó népszerűségre szert tett, man bun névre hallgató frizura magyarítása: fickonty.

2. Nyilvános helyen ránk törő székelési ingertől való félelem: szarongás.

3. Kisebb fokú kacagtatási potenciállal bíró dolog attribútuma: hehetséges.

Emésztgessétek kicsit ezeket, én pedig most elvonulok a mosdóba, és küldök valami nyomasztó Instagram filteres videót magamról egy jobb sorsra érdemes nyomorultnak.

*Működésben az adóforintjaitok.